Nem egyszerű a traumákról, és különösen nem a bántalmazásról írni. Nehéz úgy megfogalmazni és megjeleníteni, hogy ne tűnjön bagatellizálásnak, ne tűnjön túlzásnak, hanem egyszerűen, nyers valójában mutassa meg, hogy mi történik ilyen helyzetben, egy családban.
Milyen az, amikor annak tagjai elhidegülve, melegség és közelség, szeretet nélkül élnek egymás mellett. Az este kín könyv története szerint kilencvenes és a kétezres évek fordulóján járunk, a szüleivel és két testvérével egy északholland faluban élő kislány beszéli el a család mindennapjait: miután legidősebb fiukat egy tragikus balesetben elveszítik, az amúgy is érzelmileg sivár, a kegyetlenségig tekintélyelvű, bigottan vallásos szülők egyre távolabb kerülnek a valóságtól és még élő gyerekeiktől. Mindennapos a verbális és fizikai bántalmazás, amelyek közül nem is nagyon lehet eldönteni, hogy melyik a rosszabb vagy a fájdalmasabb.
A szociografikus és lélektani értelmezésre egyaránt lehetőséget adó, traumairodalomnak is nevezhető történet az utóbbi évek legmegrázóbb alkotása.