A KATA adónem szabályainak megváltoztatásával jelentősen leszűkült azok köre, akik ezt az adózási formát továbbra is igénybe vehetik. A számos egyéni vállalkozó, akik egyszerre több cégnél végeztek alvállalkozói munkát pl. futárként, szellemi foglalkozásúként, más megoldáshoz kellett, hogy folyamodjanak. Két alapvető kiút mutatkozott a további foglalkoztatásukra.
Első megoldásként a cégek bejelentik őket, mint munkavállalók – akár részmunkaidőben – ezzel pedig járulékfizetési kötelezettsége keletkezik a munkaadónak. Így a teher növekedését valószínűleg áthárítja a fogyasztókra, azaz a végfelhasználókra, áremelést és végső soron inflációt generálva. Második megoldásként az alvállalkozó folytatja tevékenységét egy másik adónemet választva, de pl. az átalányadó terheinek növekedése miatt legalább annyival árat is fog emelni a megbízói felé. Ezért tehát megint árat kénytelen emelni a cég a végfelhasználói felé, ekkor is növelve az inflációt.
Viszont további megoldást jelenthet egy munkaerő kölcsönző cég megbízása, akik elvégzik a foglalkoztatással járó adminisztrációt, így náluk lesz alkalmazásban a dolgozó.