A halál, az elmúlás, a hátrahagyottakban jelentkező gyász szívszorító érzése, a gyermekkori traumák, az elszalasztott lehetőségek, a kisiklott kapcsolatok és az elfojtott fájdalom sokszor még napjainkban is tabu témának számítanak.
Pedig ezek olyan érzelmek és problémák, amelyekkel előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie, majd pedig megbirkóznia kell. Pontosan erre próbál rávilágítani Tisza Kata, Akik nem sírnak rendesen c. könyve, amely egyszerre szembesít a ténnyel, hogy a létezés minduntalan együtt jár az elkerülhetetlen fájdalommal, és siet az olvasó segítségére a gyógyulásban. Megtanít feldolgozni a fájdalmat, illetve segítségünkre van abban, hogy felkészüljünk rá. A könyvben található pszichoprózák és versek egyrészt a kollektív tudattalanból merítenek, másrészt viszont mélyen személyesek, és ennek a kettősségnek köszönhetően válnak igazán emberközelivé és mindenki számára hasznossá.